Irigység

Hogy milyen átfogó hatást gyakorolt a reneszánsz mester Albrecht Dürer a kortárs európai grafikus művészetre, azt jól láthatjuk a rézkarcon, melyet honfitársa, Heinrich Aldegrever készített. A Német Kis Mesterek csoportjának tagja volt, mely aprólékos, miniatúr formában készült metszeteiről kapta ezt a nevet, és stilisztikailag, valamint formájában is Dürer hagyománya szerint tervezte motívumait és még aláírását is a nagy példakép mintájára alakította. Rézkarc sorozata ikonografikus tükör a reneszánsz univerzumra, mely hajlamos szisztematizálásra és a belső (beleértve morális) rend megteremtésére vagy megfigyelésére mérési és számszerű kategóriákban. Aldegrever Irigység (Invidia) című műve a hét főbűn (melyek akkor is, ahogy most is, a hét erény ellensúlyaként jelennek meg) ábrázolásának allegórikus ciklusába tartozó lenyomat, és bibliai számszimbolikán, valamint keresztény morális metafórán alapul. A rézkarcok teológiai és morális jelentése gazdag művészi szimbolizmusban fejeződik ki, mely az ábrázolt perszonifikáció negatív természetét illusztrálja: az Irigység illetlen pozíciója egy szörny hátán, az egymásba fonódó kígyók a zászlón és a skorpió a címeres pajzson (ezek olyan állatok, melyek, mint a bűn, megmérgezik az emberiséget), az irigység által okozott vakságot és önbecsapást szimbolizáló denevér, és így tovább.