Egy kislány nyaka

Helene Schjerfbeck finn festő volt. Leginkább realista munkáiról és önarcképeiről ismert, kevésbé ismert tájképeiről és csendéleteiről. Hosszú élete során munkája drámaian megváltozott. Munkássága a 19. század végi akadémiai realizmus káprázatosan képzett, kissé melankolikus változatával kezdődik és desztillált, már-már absztrakt képekkel zárul, amelyekben a tiszta festék és a rejtélyes leírás tökéletes egyensúlyban van. Helene Schjerfbeck korai munkássága tekintélyes jelentőséggel bírt a finn művészet számára. A kutatás évtizede volt ez számára és sok egymásnak ellentmondó áramlat látható művein. Bár nagy történelmi alkotásaival a „magas” művészet területén kívánt versenyezni, olykor olyan témákat is ábrázolt, amelyeket a közvélemény triviálisnak tartott – szinte téma töredékeket. Az ilyen műveken jól látható a korabeli francia művészet hatása, a művészi kifejezés szabadabb típusára való törekvésével. Az általa ábrázolt gyerekeket „csúnyának” és „durvának” tartották, a széles ecsetvonásos technikát nem értették, Schjerfbecket pedig a szélsőséges naturalizmus képviselőjének bélyegezte a mű. Bár korai munkásságát nagymértékben befolyásolta a francia plein-air naturalizmus, mégis van hely olyan festmények elhelyezésére, amelyek más szempontból is radikálisak. Juha, köszönöm a javaslatot :)