VIII. kompozíció

Solomon és Irene Guggenheim 1929 tavaszán európai körútra indultak. Kandinszkijjal a művész dessaui stúdiójában ismerkedtek meg Németországban, és Guggenheim megvásárolta tőle a VIII. kompozíció című festményt. Kandinszkij ezt a művet a háború utáni munkássága csúcspontjának tartotta. Ebben a műben körök, háromszögek és vonal elemek alkotják a kölcsönhatásban lévő geometriai formák felületét. A körök fontossága ebben a festményben előrevetíti azt a domináns szerepet, amelyet a későbbi műveiben játszanak majd. Kandinszkij olyan absztrakt stílust fejlesztett ki, amely a orosz avantgárd utópisztikus művészeti kísérleteit tükrözte. A geometriai formák hangsúlyozása, amelyet olyan művészek népszerűsítettek, mint Kazimir Malevics, egyetemes esztétikai nyelv létrehozását célozta meg. Kandinszkij munkája az orosz avantgárd művészetet egy lírai absztrakcióval szintetizálta, amely dinamikus kompozíciós elemeket tartalmaz, és még mindig utal a tájképre, például hegyek, nap és légkör formájában. Ez a belső konfliktus vezetett ahhoz, hogy visszatérjen Németországba. 1922-ben Kandinszkij csatlakozott a Bauhaus oktatói gárdájához, ahol szimpatikusabb környezetet talált. Ott tanított 1933-ig, amikor a náci kormány bezáratta a Bauhaust, és „elfajzott művészet” elleni tisztogatásában 57 Kandinszkij-művet is elkobzott.