A mai mű kiválóan példázza azt a klasszikus szellemet és költészetet, amely Corot 1860-as évekbeli legszebb figurális festményeit átitatja. A nőalak testtartása és beállítása a reneszánsz ikonikus nőalakjait idézi. Monumentalitását Corot a 17. századi németalföldi festőktől ellesett technikával, a töprengés bensőséges hangulatával tompítja. A lány titokzatosságában mégis fellelhető a valódi, nem idealizált nő, elrévedő tekintete pedig lelki komplexitást kölcsönöz neki. Corot olaszországi útjai (1825-28, 1834 és 1843) biztosították számára az inspirációt az itáliai parasztlányokat ábrázoló, jellegzetes festményei megalkotásához. A festő lelkesen mesélte: "Bennük láttam meg az élet gyönyörűségét. Ez a szépség minden teremtményben jelen van. Mindenben, ami lélegzik és amit átitat a fény."




Töprengő leány
olaj, vászon • 46,3 × 38,1 cm