1854-ben, addigi életművére visszatekintve Courbet a következőt írta Alfred Bruyasnak, montpellier-i mecénásának: "Életem során gyakran festettem önarcképeket, mindig, amikor megváltozott a lelkiállapotom. Ezek tulajdonképpen leírják életem történetét". A sebesült ember portréban is megjelenik ez a szubjektivitás, a mű témája, a művész szenvedésének romantizálásán keresztül. Az 1844-ben festett képet Courbet tíz évvel később, egy szakítás után dolgozta át. Az eredetileg a művész vállára támaszkodó nőt kard váltotta fel, Courbet pedig vörös vérfoltot festett az ingére a szíve fölé. A művész egy nagyon bensőséges önéletrajzi eseményt (egy párbajt) ötvöz az alvással, így elegyítve az érzéki egyedüllétet a haláltusával.
A sebesült ember, önarckép
olaj vásznon • 81.5 × 97.5 cm
-
Gustave Courbet