La Fornarina

Margarita Luti (más néven Margherita Luti vagy La Fornarina, "a pék lánya") Raffaello szeretője és modellje volt. Szerelmük története a nyugati hagyomány archetipikus művész-modell kapcsolatává vált, mégis keveset tudunk az életéről. Itt a festő nevét viseli a karján egy szalaggal, Mona Lisa mosolyához hasonló szemérmes arckifejezéssel. A művészek élete című művében Vasari azt állítja, hogy Raffaello "nem tudott a munkájára koncentrálni a szeretője iránti rajongása miatt"; még arra is célozgat, hogy ez a titokzatos nő okozhatta Raffaello korai halálát (amit a túlzott szexuális megerőltetésnek tulajdonít), ami megmagyarázná, hogy a festmény, bármennyire is lenyűgöző, technikailag befejezetlen.

Nemrégiben, Maurizio Bernardelli Curuz olasz művészettörténész legújabb tanulmánya szerint Raffaello és Luti már egy titkos szertartás keretében összeházasodtak. A művész a botránytól való félelmében a sírba vitte a titkát. A portrén található nászallegóriák sora utal a titkos házasságra. A legnagyobb nyomot a La Fornarina divatos selyemturbánjára tűzött bross jelenti, amely olyan drága csecsebecse, amelyet egy nő csak az esküvője napján viselne. A gyöngy, amely egy másik női portrén, a La Donna Velata című képen is szerepel, megerősíti azt az elméletet, hogy az ábrázoltat Margheritának hívták - a szó latinul gyöngyöt jelent -, és nem pedig Maria Bibbienának, a művész leendő menyasszonyának. Vannak más házassági utalások is, a nő karján lévő kék szalagtól kezdve, amely Raffaello nevét viseli - és egyben rendkívül szokatlan módja egy portré aláírásának -, a bal kezén lévő gyűrűig, amelyet később Raffaello tanítványai takartak le. A portré hátterében mirtusz és birs lombja is látható, amelyek mind a szerelem, a termékenység és a hűség szimbólumai.