A festmény két fiatal pásztort ábrázol, akik egy cippusra helyezett koponya mellett állnak, amin egy egér és egy döglégy van. A határkövön az Et in Arcadia ego ("Én is Arcadiában [voltam]") felirat áll, ami utalás a halálra. A kifejezés ebben a műben jelenik meg először a művészetben és az építészetben.
A művészetben a koponya által szimbolizált memento mori-téma ikonográfiája a reneszánsz óta népszerű volt Rómában és Velencében. Ez a festmény közvetlenül kapcsolódik a Guercino által 1618-ban Toszkána főhercegének festett Apolló és Marszüasz műhöz (Galleria Palatina, Palazzo Pitti, Firenze): mindkét képen ugyanaz a pásztorcsoport látható. Feltételezik, hogy az Et in Arcadia Ego nem létezhetett önállóan, a firenzei festmény előzménye, így az később készülhetett.
Ezen a festményen Guercino a természetközeli szemlélőket a mű főszereplőjévé teszi egy őket okító történéssel. A memento mori szimbólumot a koponya és a rajta lévő légy és egér, valamint a Et in Arcadia ego felirat teszik teljessé.
A memento mori pásztorokkal társított megjelenítése, ami Virgilius Eklogáiból származik, ismert volt mind a római, mind pedig a velencei művekben. Előfordul a reneszánsztól kezdve, mégis ez az első alkalom, hogy explicit magyarázatot ad az alkotó a kép jelentésére a feliraton keresztül.