Moa

Egon Schiele munkásságában két nagyon jelentőségteljes elem volt a pozíció és a mozgás. Schiele legközelebbi barátait ábrázoló korai műveiben, mint a táncos Moaban vagy a nagyon eredeti és egyedi kamerabeállításokban, melyeket barátja, Anton Josef Trèka talált ki, erősen érződik Schiele lelkesedése, hogy az emberi testet egy átfogó műalkotássá változtassa. Moa ábrázolása egyedi betekintést enged Egon Schiele környezetébe és a bécsi bohém körökbe ebben az időszakban. Moa maga is a századforduló bécsi kultúrájának ikonja volt, és számos portrén szolgált Schiele modelljeként. Élettársával, Erwin Osennel - egy színész és Egon Schiele egyik közeli barátja - osztoztak a testi kifejezésmód formáival, valamint az arckifejezések és gesztusok extrém mértékű eltorzításával kapcsolatos lelkesedésben. Művészetében Schiele tovább fokozta a pantomim ezen formáját, átemelve azt az érzelmi élet és érzelmesség szintjére. Ez a kép Moáról az egyik legfestőibb portrénak számít a táncosról, illetve az egyik legtökéletesebb a kompozíciót és színhasználatot tekintve.