A cserkész, akit megtámadott egy tigris

Rousseau „Douanier” beceneve a párizsi vámhivatalnál betöltött állására utal (1871–1893), bár valójában soha nem jutott vámtiszti rangra. Ezt megelőzően a hadseregben szolgált, és később azt állította, hogy szolgált Mexikóban, de ez a történet az ő képzelete szüleménye. Hobbiként kezdett festeni, és 1893-ban előrehozott nyugdíjba vonult, hogy a művészetnek szentelhesse magát. Karakterei rendkívül leleményesek voltak, sok nevetségessé vált (bár a szarkasztikus megjegyzéseket néha szó szerint értelmezte, és dicséretnek vette), valamint a nagy szegénységet is elviselte. A saját képességeibe vetett hite azonban soha nem ingott meg. Próbált olyan tradicionalista művészek akadémikus modorában festeni, mint Bouguereau és Gérôme, de munkáinak ártatlansága és varázsa váltotta ki az avantgárd csodálatát: 1908-ban Picasso félig komoly, félig burleszk bankettet adott az ő tiszteletére. Rousseau ma leginkább dzsungeljeleneteiről ismert.