Egon Schiele
Egon vidéki életet élve nőtt fel a városon kívül – apja pályaudvarmester volt Tullinban. (Sétára, Duna-part valamint az érdeklődésre méltó Schiele múzeum megtekintésére ösztönözhetjük a Tullinba látogatókat,). Egon mindenkinél jobban túlszárnyal egy vidéki tájábrázolást – fák, napraforgók, havas síkság, békés kis falu, kastély, romok –, hogy újabb jelentőséget adjon neki. A Négy fa, 1917 című festménye például tökéletesen kifejezi a művész konfliktusát saját morbid inspirációi és az életenergia ereje között. A természethez való viszonya paradox módon a nagy német romantika hagyományához köti.