A merengő melankólia légkörét sugározva a sötétséggel körülvett Nárcisz alakja egy körbe van zárva saját tükörképével, egészen addig a pontig, hogy egyetlen valósága a saját hiúsága által létrehozott hurokban rejlik. A költő Ovidius a Metamorfózisokban meséli el Narcissus történetét, egy jóképű fiatalembert, aki végül meghal, miután beleszeretett saját tükörképébe.
A reneszánsz teoretikus, Leon Battista Alberti Nárcisz történetét a művészekkel azonosította: "a festészet feltalálója... Nárcisz volt... Mi más a festészet, mint az, hogy a medence felszínét művészettel átöleljük?" Vajon véletlen, hogy ez az egyike annak a két ismert Caravaggiosnak, amely a klasszikus mitológia egyik jelenetét ábrázolja?