Új hó a sugárúton

A jégfehérek és a halványkékek a tél, vagy a kora tavasz komorságát idézik fel az Új hó a sugárútonban. Ezúttal két alakot állít a festő egy furcsán morfondírozó, homályos, lávalámpához hasonló égvonalban, felülmúlja őket a fák sugárútja. De ez a kép nem teljesen komor. Érzem, ahogy a fák éles zöld és sárga hajtásaiból optimizmus fakad, a langyos ibolyaszín pedig bizakodásra ad okot. Ez egy szemlélődő pillanat, eleme a nyugalom, vagy az arra való összpontosítás, ami előttünk áll az ösvény érintetlen hótakarójában. Munch a tér illúzióját teremti meg ismerős motívumok felhasználásával, és az előtérben lévő alakokat levágja, hogy a táj dominálhasson, ezzel fokozva a természetben elfoglalt kicsi, jelentéktelen helyünk, vagy pszichés elszigetelődésünk érzését.