Az oreádok a hegyek és barlangok nimfái (a legismertebb közülük Echo), akikről azt tartják, hogy vidám, eleven csoportokban jártak szarvasra vadászni, vaddisznókat üldözni és nyilaikkal madarakat elejteni. Diána jelére futva csatlakoztak hozzá és káprázatos kíséretet alkottak mögötte. A Szalon 1902-es katalógusa a festmény címét követően ezt a hosszú kommentárt adta: "Az árnyékok szertefoszlanak, megjelenik a ragyogó hajnal és rózsaszínre festi a hegycsúcsokat. Aztán egy hosszú menet száll fel az égre: ez az örömteli nimfák csapata, akik az éjszaka során az erdő árnyékában és a folyó mozdulatlan vizein hancúroztak; felszállnak a levegőbe, bámulatba esett faunok figyelik őket, ahogy visszatérnek saját birodalmukba és az istenek által lakott éteri vidékekre". Ezzel a festménnyel Bouguereau azt mutatja, hogy szilárdan ragaszkodik az akadémikus festészet eszményéhez. Akárcsak a Musée d'Orsay-ben található másik festményén, A támadásban, a mitológiai téma itt is ürügy arra, hogy bemutassa kiemelkedő rajztehetségét, mely képes megragadni az emberi test minden attitűdjét és kifejezését. A mitológiai téma arra is alkalmas, hogy erotikus elemeket mutathasson be anélkül, hogy trágárrá válna (a vágy a szatírok szemében ebből a szempontból egyértelmű). Bouguereau a nőalakok e reptetésével bátran megalkotott egy rendkívül fantáziadús, költészettel átitatott, a háttér alkonyi táján érzékelhetően Corot-hoz méltó, szimbolista tónusokkal tarkított festményt.




Az oreádok
olaj, vászon • 236 x 182 cm