Kávé mellett (A Provinciális)

Félix Edouard Vallotton svájci-francia festő, grafikus, a Nabis művészcsoport tagja volt. Ő a kedvenc festőm, ezért boldogan mutatom be egyik munkáját. :) Nem egyszerű rábukkanni. Sok festménye (köztük a mai is) magángyűjtők tulajdonában van, és Svájcon kívül csupán néhány munkája van kiállítva. De van más oka is, hogy műveit kerülik, esetleg alulértékelik. Vallotton olyan festő, aki bárki másnál jobban hajlamos volt a szélsőségekre: alkotásai a rendkívül magas színvonalútól a borzalmasig terjednek. Az emberi viselkedést és kapcsolatokat kegyetlenül őszintén ábrázolja, és ez igazán keserű szájízt okozhat a nézőben – talán ezért kedvelem őt ennyire. A Nabis feloszlása után Vallotton festményei őszinteségük és magas technikai kvalitásaik miatt egyre népszerűbbek lettek, bár a festőt durva stílusa miatt sokat kritizálták. A Neue Zürcher Zeitung egyik számában bírálói arra panaszkodtak, hogy Vallotton "úgy fest, mint egy rendőr – mint akinek az a foglalkozása, hogy elkapja a formákat és a színeket. Minden nyikorog az elviselhetetlen szárazságtól... a színekben nyoma sincs az örömnek". Alkotásainak megalkuvást nem ismerő karaktere miatt Vallotton az 1920-as évek Németországában virágzó ún. Neue Sachlichkeit előfutárának tekinthető, ugyanakkor további párhuzam figyelhető meg Edward Hopper munkásságával. Mikor először találkoztam ezzel a festménnyel (2013-ban, a párizsi Grand Palais-ben), azonnal beleszerettem Vallottonba. Remélem, te is megkedveled őt.