El Liszickij már fiatalon kialakította absztrakt geometrikus formákon alapuló festői stílusát, vásznait prounoknak nevezte (a „projekt utverzsgyenyija novovo” kifejezés kezdőbetűiből nyert orosz betűszó – magyarul körülbelül így hangzik: „új valóság megteremtésének terve" vagy „terv az új igazolására”). Az elnevezés kompozícióinak térbeli elrendezésére utal: a formákat három dimenziós térben, gyakran változó perspektívákból ábrázolta. Ez a technika közvetlenül ütközött a formák leegyszerűsítését és kétdimenziós bemutatását valló szuprematista teóriával. Liszickij sokat utazott az 1920-as években: megfordult Németországban (országa kulturális nagyköveteként), később pedig – tuberkulózis diagnózisa után – egy svájci szanatóriumban. Közben szakadatlanul dolgozott, gyártotta a propaganda posztereket, könyveket illusztrált, épületeket és kiállításokat tervezett a Szovjetunió számára. 1932-től Sztálin követelésére a művészeknek egyre szigorúbb előírásoknak kellett megfelelniük, különben feketelistára kerültek. Liszickijnek sikerült megtartania vezető kiállításszervezői pozícióját. 1941-re tüdőbaja a végső stádiumba jutott és a halálához vezetett.
Gorkij Park Kulturális Központ
poszter • -
-
El Lissitzky