Párizsi utca; Esős nap

Gustave Caillebotte legismertebb műve, a Párizsi utca; Esős nap című egy hatalmas macskaköves utcát mutat, amely ék alakú épületek előtt húzódik. Az utcát sötét esernyők tarkítják, amelyek sapkás férfiaknak és hosszú szoknyás nőknek nyújtanak menedéket - mindannyian homályosan és kissé zavartan néznek ki. Ez volt Caillebotte egyik fő témája: Mit tesz Párizs modernizációja az emberekkel? Caillebotte festményein az új hidakon támaszkodó férfiak úgy tűnnek, mintha elnyelnék őket az acélgerendák. Mások erkélyeken állnak, és a Boulevard Haussmannra néznek - az utca fölött, de valahogy mégis eltörpül mellette. Caillebotte perspektívái - nagy látószögű, panorámás nézetei - szomorúsággal árnyalják a festményeket. A nagyító szögek és a táguló terek merészek, lenyűgözőek, drámaiak és teljesen eredetiek. Caillebotte, aki maga ugyan nem volt impresszionista, mégis kedvelte ilyen festők és mások tevékenységét. A helyi kávézókban barátkozott velük - Manet, Monet, Renoir, Sisley, Pissaro és Cezanne -. Garnot szerint Manet-nek szokása volt, hogy a Cafe Guerbois-ban fogadta barátait. Caillebotte elhatározta, hogy ugyanezt teszi - hetente egyszer vendégül látja a művészeket. Nemcsak borozgatásra és vacsorára invitálta művészbarátait - hanem pénzt is adott nekik kölcsön (sőt, egy ideig Monet műtermének bérleti díját is ő fizette), és ami a legfontosabb, jó pénzért megvette a festményeiket. Caillebotte nagyon gazdag volt; apja egy vagyont szerzett Napóleon hadseregének egyenruhákkal, ágyneművel és egyéb anyagokkal való ellátásával. Gustave 26 évesen örökölte ezt a vagyont. Mintegy 64 festményt vásárolt Monet-tól, Renoir-tól, Sisley-től, Pissaro-tól és a többiektől.