1891-ben Gauguin Tahitire ment, egy szigetre, melyet primitív paradicsomnak képzelt. A művész ‘extázisban, nyugalomban és művészetben akart ott élni’. Pénzügyi nehézségei, esztétikai aggodalmai és ez a baudelaire-i ‘invitation au voyage’ arra a távoli földre sodorta, hogy elmeneküljön ‘az európai pénzhajhász életmódtól’ - hogy végre szabad legyen’. A művész elég jelentősnek tartotta ezt a festményt, hogy 1892-ben elkészítse egy változatát, a – Parau Api – melyet jelenleg a drezdai Staatliche Kunstammlungen-ben állítanak ki.




Tahiti nők a parton
olaj, vászon • 69 cm × 91 cm