Paul Signac Étkezőjébe hátulról, egy ablakból érkezik a fény, drámai hatást, sziluetteket és erős fény-árnyék kontrasztot eredményezve. Alkalmanként Degas is alkalmazta ezt a fajta megvilágítást, az impresszionisták azonban inkább kerülték az éles kontrasztokat. Amikor naplementét festettek (mint pl. Monet az 1890-91-es szénakazal-sorozatában), az árnyékok a környező tárgyakról és az égről visszaverődő színes fényben ragyogtak. Signac festményén a háttérfény kiemeli a kompozíció formáit és struktúráját, fagyos ünnepélyessége szinte ironikusan kritizálja az ábrázolt középosztály formális, ritualisztikus életét. A formát a színek fokozatai hozzák létre a halvány árnyalatoktól a teljes telítettségig. A kiemelt területek így alig árnyalt vagy sárgásfehér fényben jelennek meg. Ezek ezután apró fokozatok sorozatán mennek keresztül, amelyekben egyre növekvő mennyiségű helyi szín adódik hozzájuk, míg a legsötétebb részeken a színek szinte tiszta telítettséget érnek el. Az árnyékok sötétítése érdekében – a durvább fekete vagy földszínek hozzáadása helyett – a palettán zöldet és kéket kevernek, majd a vásznon a tisztább kékek mellé helyezik őket. A helyi színek között a visszavert színeket a megfelelő árnyalatú pöttyök érzékeltetik. Az apró pontokban alkalmazott tónusok gondos fokozatossága merev, szoborszerű mesterségességet kölcsönöz a kompozíciónak, amelynek színvilágát a narancssárgától a kék-liláig terjedő komplementer színek uralják. Boldog hétfőt mindenkinek!
Az étkező, op. 152
olaj, vászon • 89,5 × 116,5 cm
-
Paul Signac