Egy utca rejtélye és melankóliája

Ezen a képen egy kietlen utcát örökítettek meg abban a különleges őszi délutáni napsütésben fürödve, amikor minden olyan, mintha a végtelenben létezne. Még nincs naplemente, de nyilvánvaló, hogy a nap hamarosan véget ér. A hosszú árnyékok minden textúrát és mozgást kiemelnek. Az éteri fény szinte kézzelfoghatónak tűnik, álomszerűvé teszi a világot, és a sötét árnyékokban már eljött az éjszaka. Ebben a hátborzongató térben valami mélyreható dolog történt vagy fog történni, ám mi nem vagyunk beavatva a jelenetbe. Ez egy üres színpad. Az utcát nem sokkal egy láthatatlan drámai esemény után vagy éppen előtte mutatják meg nekünk. Egy szobor fenyegető árnyéka, a látóhatáron kívül, egy lányt vonz maga felé - aki szintén csak kisugárzásként jelenik meg. A kerekeken guruló doboz árnyékos belsejével mintha csapdába esést jelezne, ami tovább hangsúlyozza a közelgő tragédia érzését. Giorgio De Chirico, a szürrealizmus előfutárának számító Pittura Metafisica (Metafizikai festészet) stílus egyik megalapítója ebben a nyugtalanító, kísérteties művében magát az utca fogalmát úgy mutatja be, mint ami bővelkedik történelemben és lehetőségekben, melankóliában és titokzatosságban. Bármilyen banális, egy üres utca ebben a megvilágításban baljóslatúnak és mégis nyugtalanítóan szépnek tűnhet.