Holdkelte a tenger mellett

A Holdkelte a tengerparton Friedrich egyik kedvenc témája. Az éjszakai égbolt visszaverődő fényében olyan, mintha a víz felszíne magától kezdene ragyogni, mintegy felvéve a menny fényét. Felhők szállnak fel, és a telihold kerek alakja félig el van rejtve mögöttük a horizonton. Ez azt jelenti, hogy a holdfény nem egyenletesen süt, hanem mintha kitörne a felhők egyik átjárójából, varázslatos fényjátékot teremtve. A komplementer színek az aranytól a fehéres sárgáig, a liláig és a kékig terjednek, meghatározzák a fény és az árnyék kontrasztját. Érezhető az univerzum nagysága és egysége. A természet ezen csodájától megindultan hárman ülnek a part közelében lekerekített sziklákon, sötét sziluettjük pedig fokozza az ég és a tenger csillogó fényének hatását. Két vitorlás kísérteties pályát követ a vízen. Földöntúli szépséggel hatja át e fenséges drámát a Hold, mint a remény szimbóluma.