Paul Lemoyne

Ingres a történelem egyik legnagyobb portréfestője volt. Mint sok nagy portréfestő, köztük Gainsborough és Sargent, végül ő is panaszkodni kezdett a portréfestészet követelményei miatt. Ingres esetében a képmások megalkotása állandóan jelenlévő és szükséges figyelemelterelést jelentett a nagyméretű történelmi, mitológiai és vallásos festményekről, amelyek festői ambíciótól vezéreltek. Ingres tanítványa, Robert Balze a következőképpen írta le az egyenként négy órát igénylő portrérajzok elkészítésének munkamenetét: "másfél óra reggel, majd két és fél óra délután, másnap nagyon ritkán retusált. Gyakran mesélte, hogy a portré lényegét akkor érte el, amikor a modellel ebédelt, aki a váratlan helyzetből kifolyólag sokkal természetesebbé vált". Ingres a portrérajzait szövött papírra rajzolta, amely a rakott papír bordázott felületétől nagyon eltérő, sima felületet biztosított (amelyet ma néha "Ingres-papírként" is emlegetnek).