Téli éjszaka a hegyekben III

Egy gyászjelentésben azt írta valaki, hogy a norvég festő Harald Sohlberg művészként egyedül volt és elfelejtett: "Egy név, ami híres volt a saját idejében." Most, hogy Sohlberg meghalt, "a hideg, mellyel segített körülvenni, megenyhül."

Sohlberg izolációja részben tragikus eredménye volt a szívből szóló rajongásának a géniusz mítoszával kapcsolatban, melyet a romanticizmus hozott létre és átvettek a szimbolisták. Munchhoz hasonlóan őt is kényszeresen lefoglalta, hogy tagadja más kortárs művészek hatását saját művészetére. Elválasztotta magát a vitától azzal kapcsolatban, hogy a művészettörténetben hova is tartozik, művészi ébredésének eredetét száműzte a művészetből saját pszichéjébe. Sohlberg azt írta, hogy formavilága a tudatalattijából származik azóta, hogy először tudatában lett a tájnak. Az ég és föld anyagának különbsége azt az érzetet keltette benne, hogy egy kemény és biztos bolygón áll és a végtelen térbe tekint ki. Képeinek egyszerű formáit és nagyszerű vonalait a tájjal kapcsolatos első tudatosság jellemzőinek tekintette. Az indulás pontja a személyes tapasztalat volt. Így a művész témával kapcsolatos tapasztalata megelőzte a képet. 

Sohlberget az őt körülvevő konkrét helyi táj és a rá adott érzelmi reakciója foglalkoztatta. Sohlberg a christianiai Királyi Művészeti és Tervező Iskola diákja volt. Később a grafikusművész és festő Johan Nordhagen alatt tanult. Sohlberg Kristian Zahrtmann művésziskoláját is látogatta. Különösen ismert a rondanei hegyek és Røros városának ábrázolása kapcsán. Talán a legszélesebb körben ismert festménye - számos variációban - a Téli éjszaka Rondaneban. 

Kordian, köszönjük, hogy figyelmünkbe ajánlottad ezt a művészt :)