Douris (painter) and Kalliades (potter)
Nézz körül magad körül: Mi a legközelebbi műalkotás amit látsz? Attól függően, hogy hol vagy, talán nem is látsz egyet sem. Most képzeld el, hogy a távoli jövőből jössz. Próbálj meg valamilyen jövőbeli lény szemével látni és nézz körbe újra. A körülötted lévő egyszerű tárgyak új megközelítést nyernek, mivel szokatlanok és antikok; az alakjuk, céljuk és kialakításuk ősi időkről árulkodnak. A ritkaság rejtélyességét öltik magukra, mint az egyiptomi fésűk, a görög fazekasság vagy a bizánci oszloptörzsek.
Ez egy furcsa jellemzője a művészetnek! Amikor a Louvre Múzeumban járunk, olyan alkotásokkal találkozunk, amelyeket ünnepélyes csodálatra terveztek, azzal a céllal faragták és festették őket, amit természetesen a művészet céljának tekintünk. De olyan tárgyakat is találunk, amelyek eredetileg nagyon is más célokat szolgáltak, mint például szőnyegeket, tányérokat, csészéket, fésűket vagy tükröket. A mai mű a görög fazekas hagyományokhoz kapcsolódik, nagyon népszerű stílusban, különböző alakok sziluettjét ábrázolva piros díszítésekkel. Ezt a stílust gyakorlati tárgyaknál használták mindennapi feladatok ellátására; ahogy a kézművesekben jobban tudatosult munkájuk potenciális értéke, elkezdték aláírni. Ez egy váltást jelzett a dekoráció felé, magasabbra emelte a részletek kidolgozását, a narratívát és a kompozíciót.
Az idő művészeket formál pusztán a múlásával? Igaz, hogy az ehhez hasonló antik művek pragmatikus funkciója mellett a ma múzeumokban tartottak többségét gyönyörűre is alakították és az elithez tartoztak - csakúgy, mint a Bentleyk és Ferrarik!
Szánjunk rá egy percet, hogy megcsodáljuk azokat a vonalakat és formákat, melyeket természetesnek veszünk magunk körül. Amikor egy adott időben és térben vagyunk elmerülve, nehéz a teljes képet látni és megérteni, hogy ez a pillanat egy kicsi szelet a lehetőségek széles spektrumában - és ez is elmúlik majd, később pedig furcsának, szokatlannak és érdekesnek fogják tekinteni a jövő emberei. Töltsük azzal a mai napot, hogy úgy teszünk, mintha egy nagy múzeumban élnénk a jövőben.
Artur Deus Dionisio