A magyar festőt, Szinyeit, rendkívül érdekelték a technikai újítások - akadémiai évei alatt egy repülőgép megépítésével is megpróbálkozott - így sógora léghajós utazása azonnal megihlette. Legszívesebben ő is vele tartott volna, hiszen a magasra felszálló embert már nem kell, hogy érdekeljék a földön nyüzsgő társai.
A repülő léghajó, mely legyőzi a gravitációt, szimbólummá volt, amely az emberi gondolkodás és kreativitás szabadságát jelképezte. 1887 nehéz év volt a művész számára, és problémái egy válásban csúcsosodtak ki. A következő pár évben fiának, Félixnek a nevelésére koncentrált, aki vele maradt. Amikor Félix elment otthonról, barátai arra biztatták, hogy újra kezdjen festeni. Élete hátralévő részében szüntelenül festett, bár továbbra is nagyon kritikus volt önmagával szemben és kevesebb festményt hozott létre egy-egy évben, mint korábban.