Az 1920-as évek végén Miró megkérdőjelezte a festéket mint közvetítő eszközt, és új kifejezési módokat kezdett keresni. Később, amikor műveit masonite farostlemez alapon készítette, felfedezett bizonyos költői tulajdonságokat az anyagban, és észlelte azok esztétikai potenciálját. Miró az anyagok egymásba mosására törekedett, ami gyakran erőszakosnak tűnt. Az anyagok (kazein, fekete cipőkrém, kátrány és homok, valamint olajszínek) kontrasztja és a "masonite" durva alapja kifejezik az alkotás erőszakosságát.
Festmény
homok, masonite farostlemez • 78 x 108 cm
-
Joan Miró