Manet alapvetően a „modern élet festője” volt, ez a kifejezés Charles Baudelaire műkritikus és költő alkotása. 1878-79 közt számos olyan jelenetet festett, melyek a Boulevard Rochechouart-on található Cabaret de Reichshoffenben játszódik, és amelyeken a társadalom peremén élő nők szabadon vegyültek jólszituált urakkal. Manet ebben ragadja meg a párizsi éjszakai élet sokszínű örömeit. Karakterei a vásznon a zsúfolt térbe tömörülnek, látszólag mindegyikük megfeledkezik a másikról. Manet azt állította, hogy „des oeuvres sinceres”, vagy „őszinte műveket” fest. Az ezeken a jeleneteken ábrázolt nők ki voltak téve bizonyos kockázatoknak az udvarlás során a megértés és az erkölcsösség tekintetében.
Amikor 1880-ban a La Vie Moderne galériában állított ki, egyesek dicsérték rendíthetetlen realizmusa miatt, mások pedig bírálták látszólagos nyersségéért. Manet egy kávézói műsort mutat be, ahol a három központi figura háromszöget alkot, azonban mindegyik ellentétes irányú. A jelenetnek egy műsoros kávézóban hétköznapinak kell lennie, de Manet az elválásra utal. A pincérnő élvezi a sörét, a nő a bárban cigarettázik és visszafogottnak tűnik, a férfi az ő nyugalmával tűnik fel és nézi az előadást (a festmény hátterében egy „La Belle Polonaise” néven ismert énekes tükröződik a tükörben). Megjegyzendő, hogy a férfi megjelenése önbizalmat keltő, mert a férfiak, a nőktől eltérően, biztonsággal járhattak kávézókba. A festményhez egy műteremben álltak modellt és ott fejezték be, de úgy tűnik, mintha éppen akkor figyelték volna meg ilyen részletesen.