Nikolai Ge
Az előző szerdán, a Gondolatok a művészetről című előadáson Jerome Stolnitz esztétikussággal kapcsolatos nézetein tűnődtünk: azon, hogy egy elszigetelt alkotás önmagában is olyan hatást kelthet, amely elidegeníti a szemlélőt. De azt a módot, ahogyan Jerome a műalkotást önmagában független és objektív célként fogja fel, nem mindig osztjuk, főként azért, mert figyelmen kívül hagyja a műalkotást létrehozó szerző pozícióját. Ha Jerome számára az esztétika az introvertált elszigeteltség pillanata, mások számára a kommunikáció pillanata. Leó Tolsztoj szemléletében a művészi tevékenység a kommunikáción alapult; például a közönségnek ugyanazt kellene éreznie, mint a szerzőnek, saját egyéniségének a művön keresztül történő közvetítése lenne a célja. Ennek a kommunikációnak a hossza három feltételtől függne: - a közvetített érzés kisebb-nagyobb egyediségétől, - az érzés közvetítésének tisztaságától, - és a művész őszinteségétől, attól az erőtől, amellyel a művész érez és közvetít. Tolsztoj számára, ha a mű nem a művész egyediségét közvetíti, akkor nem egyéni, tehát nem közöl semmit; ha nem közvetíti érthetően a szerző belső akaratát és érzelmét, akkor nem műalkotás. Levezethetjük, hogy ha ez így van, akkor Tolsztoj számára az esztétikai pillanat a másik egyéniséggel való tökéletes kapcsolat lenne; egy érzés, érzelem, gondolat megosztása - és így nem az absztrakció, hanem a másik gondolatainak szem előtt tartása lenne az esztétikai attitűd alapja. A mai festményen Tolsztoj felesége, Szofja Tolsztaja és lánya, Alekszandra Tolsztaja látható: úgy gondolod, hogy teis ugyanúgy meg tudod osztani az érzelmeid a festmény iránt, mint az író?
Kellemes szerdai napot kívánunk!