Csendélet kagylókkal

A múlt héten hipotetikus élményeken keresztül próbáltuk megérteni Jeremy Bentham utilitarista irányzatának alapelveit. Matematikai megközelítése értelmében lehetséges volna cselekedeteink következményeinek mérése, azok értékének meghatározása – mégpedig úgy, ha megadjuk az okozott élvezet vagy az elkerült fájdalom mértékét. Múlt heti példánknál maradva: egy adag tortilla értékesebb tehát, mint egy festmény. Bentham egyenletében az élvezetet és a fájdalmat két tényező határozza meg: az időtartam és az intenzitás. Életünk egy ilyen kétértékű lencsén keresztül szemlélve feleslegesnek tűnhet, hiszen pusztán az élvezet hajszolására és a fájdalom elkerülésére irányul. Stuart Mill ezért egy további, meglehetősen bizarr gondolatkísérletet ajánlott: ha választhatnál, hogy halhatatlan kagyló legyél vagy Henri Matisse (az eredeti kísérletben Joseph Haydn), aki az alkotói folyamat minden gyönyörét élvezheti, ugyanakkor szenvedés és halál vár rá – melyiket választanád? Bentham matematikai megoldását követve, ahol az egyenlet két tagja csupán az időtartam és az intenzitás, a halhatatlan kagyló kerülne ki győztesen a párbajból, hiszen életének végtelen időtartama magasabb értéket érne el Matisse életének intenzitásánál. Az eredmény abszurditásával és az érzéki lét hanyatlásával szembesülve Mill kétféle gyönyört különböztet meg: felső- és alsórendűeket, ahol is a testi örömök alacsonyrendűbbek, mint az intellektuális örömök.

- Artur Deus Dionisio

Ui. Ma van a múzeumi szelfik napja, ne feledd múzeumlátogatási élményeidet a #museumselfie hashtaggel posztolni :) Holnap újra találkozunk!