Minden hiábavalóság

1892-ben, 18 évesen rajzolta Charles Allan Gilbert ezt az optikai csalódást okozó művet. Miután a Life magazinnak eladta a képet, reprodukcióként lehetett hozzájutni és híressé vált. A rajz egy többféleképpen értelmezhető optikai illúzió, több tárgy is megfigyelhető rajta. A részletekre koncentrálva egy nőt látunk, akinek arca visszatükröződik asztali tükrében – ha azonban a teljes képet nézzük, egy emberi koponya körvonalazódik ki. A címet alkotó kifejezés ("Minden hiábavalóság") a keresztény Bibliából, a Próféták könyvéből származik, és az emberi hiúságra, büszkeségre utal. A művészetben gyakran jelképezi a hiúságot a saját szépségével foglalkozó nőalak, az élet múlandóságát pedig az emberi koponya. Az ilyen, az ember halandóságára emlékeztető műveket memento moriként (latinul "emlékezz a halálra") is szokták nevezni. Ha közelről, részleteire bontva nézzük ezt a festményt, csupán a tükör előtt ülő nő látszik. De ahogy eltávolodunk tőle, nem lehet nem észrevenni a koponyát.