Pere Borrell del Caso
Érezted már valaha úgy, hogy a legjobb barátaid papírból vannak? Vagyis: egy könyv vagy egy festmény alakjai hirtelen közeli ismerősnek tűnnek. Pontosan ez történt velem, mikor kezembe vettem Balzac Elveszett illúziók című művét. Mintha nem Balzac találta volna ki a karaktereket; ő pusztán tudósított arról, amit azok saját akaratukból tettek. A művészetben trompe-l'œilnek ("szemet becsapónak") nevezzük a negyedik fal kitörésére irányuló stílust (hasonlóan ahhoz, amikor egy színdarabban vagy filmben az egyik szereplő "kiszól" a nézőkhöz). Del Caso e festménye tökéletes példája ennek a stílusnak. A művészet megpróbál közelebb kerülni a nézőhöz, tudatában van korlátainak, de megkísérli átlépni azokat – mint mikor a narrátor összekacsint az olvasóval. Előfordult már, hogy nem pusztán egy darab papír fölött vigasztalódtál? És hogy megosztottad a titkodat egy olyan baráttal, aki egy a miénktől merőben különböző világ rabja? Oscar Wilde egyszer ezt írta: "Inkább az élet utánozza a művészetet, mint a művészet az életet." Egyetértek vele.
- Artur Deus Dionisio