Anthropométrie bleue sans titre

1928-ban ezen a napon született Yves Klein, az egyik kedvenc kortárs művészem. Nehéz megmagyaráznom, hogy miért rezonál ennyire együtt velem - tény, hogy amikor megláttam az egyik festményét egy galéria falán lógva, azonnal beleszerettem a munkáiba. Arról álmodom, hogy egy napon az egyik művét a magaménak tudhatom. Jó szórakozást a mai Anthropométrie-hez :) Yves Klein egy feltűnően rezonáló, porszerű, ultramarin pigment szinte kizárólagos használatáról ismert, melyet “International Klein Blue” néven szabadalmaztatott, azt állítva, hogy az a kozmikus energia fizikai megnyilvánulása, mely egyébként láthatatlanul, szabadon lebeg a levegőben. A monokróm festmények mellett Klein ezt a pigmentet szivacsokra is felvitte, melyeket dombormű-elemként a vászonra rögzített, vagy drótállványokra helyezve biomorf, vagy antropomorf szobrokat hozzon létre. Az először Párizsban 1959-ben kiállított szivacsszobrok —lényegében egyformák, de végül is mind különbözőek—diszkrét tárgyak erdejét alkották a galériába látogatók körül. Klein ezekről a munkákról így fogalmazott: “A szivacsoknak—a nyers, élő anyagnak—köszönhetően képes leszek portrékat készíteni a monokrómok megfigyelőiről, akik . . . miután a képeim kékjében utaztak, visszatérnek, érzékenységgel teljesen átitatva, akár a szivacsok.” Az Anthropométries sorozat elkészítéséhez Klein híres módon meztelen női modelleket használt “ecsetként.” A (később vászonra erősített) papírtartóhoz szorított testek rendszere elutasított minden olyan illúziót, mely a képi tér harmadik dimenziójára utalna. Ezekben a művekben a szubjektum, a tárgy és a médium összekeveredik egymással, hogy test jelenlétének nyomát keltsék. Klein, a szokványostól eltérő tevékenységei közé tartozott az is, hogy kék léggömbök ezreit eresztette fel az égre, és egy üres, fehér falú helyiséget mutatott be, , majd eladta az abban lévő levegőt, melyet az "anyagtalan képi érzékenység" "zónáinak" nevezett. Harminc évvel hirtelen halála után szándékai továbbra is zavarba ejtőek. Nehéz eldönteni, hogy Klein valóban hitt-e a művész abbéli misztikus képességében, hogy kozmikus részecskéket képes megragadni a festékben, és légből kapott esztétikai élményeket létrehozni, majd tetszés szerint kiporciózni. Elhangzott az az érv is, hogy ő lényegében egy parodista volt, aki a sok modern festő metafizikai hajlamait gúnyolta ki, miközben a művészeti piacot parodizálta -- Kérlek, segítsetek minket a fejlődésben és adományozzatok a DailyArt-nak: http://support.getdailyart.com