Velence, a Madonna della Salute templom erkélyéről nézve

Turner a tengeri jelenetek ábrázolása során szerzett tapasztalatai, valamint az akvarell technikában való jártassága segítségével alkotta ezt a látképet, ahol a víz finom visszatükröződései azt a csalóka érzést keltik, mintha a velencei paloták lábazata belefolyna az előttük elterülő lagúnába. A festő egy korábbi, 1819-es velencei látogatása során készült vázlat alapján kezdett dolgozni, de a festmény tulajdonképpen az 1833-as velencei útjának eredménye. A művet 1835-ben Londonban, a Királyi Művészeti Akadémián mutatta be, és azonnal széleskörű elismerést aratott vele.