Életfa

Az életfa teológiai, filozófiai irányzatok és mitológiák fontos szimbóluma: a menny, a föld és az alvilág kapcsolatát jelképezi. Ez a koncepció jelenik meg Gustav Klimt Életfa című híres alkotásán is. Klimt-rajongók számára a mű más szempontból is kiemelkedő jelentőségű: ez az egyetlen fennmaradt tájábrázolás a festő arany-korszakából, amikor aranylemezkékkel kevert olajfestéket használt fényűző festményein.

Az életfa-szimbolikát Klimt merész, egyedi módon jeleníti meg. Az élet örökkévalóságát jelképező vastag ágak között tekeregnek, forognak, hullámoznak a törékeny gallyak, kifejezve az élet bonyolultságát, összetettségét. Az égbe nyúló ágak és a mély földbe kapaszkodó gyökerek a mennyet és a földet kapcsolják össze, a számos kultúrában és vallásban fellelhető elképzelést idézve. Az Életfa egy további, alvilági kapcsolattal bővíti a koncepciót, kifejezve a megszületett, felnövekvő, majd a halállal a földbe visszatérő élőlények életén uralkodó determinizmust. Vannak, akik az Életfában a nőiesség és a férfiasság kifejeződését vélik felfedezni. A festmény táplálkozást, gondoskodást és növekedést szimbolizáló elemei a nőiességre, míg a fallikus szimbólumok a férfiasságra utalnak. Az ellentétek egységéből születik az élet, és maga az élet fája is. Mások szerint a festmény az emberiség legnagyobb erényeinek (a fizikai erőnek, a bölcsességnek és a szépségnek) egységét ábrázolja. Az égbe nyúló fa az ember szüntelen felfelé törekvését szimbolizálja, miközben földbe kapaszkodó gyökerei visszahúzzák őt.

- Zuzanna