Edward Hopper
A Whitney’s gyűjteményhez tartozó Soir Bleu-n, egy korai (1914) Hopper-en hét ember csoportosul. Egy púderezett prostituált, egy fehér arcú bohóc, egy váll-lapos katona, egy szakállas bohém és egy pár lesújtott arisztokrata, egymás társaságában, de nem lép egymással kapcsolatba. Mindegyikük, színlelve az elkülönülést, magányos bánatban küszködik. Ambiciózus, de inert kép, túlságosan keménykezű az elszakadás allegóriájában. A kapcsolatok hiánya nincs a néző arcába tolva, ahogy azt egy ironista, vagy expresszionista tenné. Csak úgy van. Valahol egy kávézóban vagyunk Franciaországban. Állandó vendégek ülnek az asztaloknál. Ott középen, velünk szemben egy bohóc. Fehér, fodros felöltőt visel, az arca is fehérre van festve, piros ajkakkal, szemein pár piros csík húzódik. Cigarettázik. Hopper egy minden humorérzék nélküli festő. Szellemesség nélkül fest, öntudat nélkül. A bohóca egyszerűen nem lehet boldog. Lehet, hogy el kell fogadnunk, hogy Hopper a kávézóban cigarettázó szomorú bohócot festette le, mert megrendítő jelenetnek érezte. Annyira meghatotta a depressziós bohóc, hogy megfestette a korszak egyik legbutább festményét.
Szükségünk van a segítségetekre - adományozzatok és segítsetek nekünk az alkalmazás új verziójának megjelentetésében: http://support.getdailyart.com