Söpörje a szőnyeg alá

Gondoskodtok arról, hogy nagy összegeket spóroljatok össze jövőbeli befektetésekre?  Aggasztanak a monetáris ingadozások, a gyenge bankpolitika, a kilátások és az infláció? A pénzeteknek szüksége van némi mosásra? Nyugalom, itt van nektek a Művészet. Magasztos, inspiráló, úttörő, a Művészet minden, és egyben nagyszerű befektetés is. Tudjuk, hogy az arany most emelkedik, de meddig tartja fenn a piac? Az idő általában csökkenti a nyomtatott papír értékét: általában azok a darabok, melyeken fontos személyek és számok vannak színezve, azok, melyeket annyira szeretünk, hogy a pénztárcánkban tartsuk; tudjátok, akikért eladod az idődet, hajlamosak leértékelődni, ezen az inflációnak nevezett jelenségen keresztül. (Tudom, sokkal jobban hangzik azt mondani, “X-et keresek egy óra alatt, mint ” eladok egy órát az életemből X-ért ”). És bár a zsebünkben tartott elnökök, királyok és királynék portréi leértékelődnek, a Toulouse-Lautrec által festett kurvák portréi megtartják (vagy akár növelik) értéküket. Csak nem szeretitek az iróniát? Nem hiszem, hogy a pénz minden rossz forrása, de képmutatást és elitizmust hoz a művészet világába, mint ahogy bármilyen világba, amit megérint, egészen az újjászületésig. A magángyűjtemények egyet jelentenek a luxussal, a társadalmi státusszal és sokáig nem láthattátok volna Velázquez portréját a királyról, hacsak nem lennétek a királyi udvarhoz közelállók. Aztán megérkeztek a múzeumok, az avantgárd közelebb hozta a művészetet az emberekhez, és hamarosan több műtárgy lett a zsebünkben, mint amennyit valaha is láthatnánk. Egy hete volt a Művészeti Múzeumok Nemzetközi Napja, valami, ami dicséretet érdemel: az ilyen intézmények erőfeszítései és értékes munkája hozzásegítette a saját galériát fenntartani nem tudó többséget ahhoz, hogy a kulturával és a szépséggel érintkezzen. De nem tudom elkerülni, hogy tegyek néhány megjegyzést: Mi lenne a múzeum szerepe manapság, amikor élvezhetem a Mona Lisa látványát a saját készülékemen, elkerülve a döbbenetes tömeget? És mi a helyzet azokkal a darabokkal, melyek nem passzolnak a hagyományos vászonhoz? Azért kezdtek el vásznakat festeni, mert ez megkönnyítette a kereskedelmet, feltekerve szállítható volt a reneszánsz Velencében és Firenzében (templomok falait és festett fát sokkal nehezebb volt eladni). A mára kialakult sztereotípiát a festészetről azért fejlesztettük ki, hogy értéket teremtsünk, és talán ez az oka, hogy olyan sokan nem értékelik azt, amit ezen kívül festenek. Ezeknek az embereknek bemutatom Banksyt. A múzeumok mai szerepének további megkérdőjelezéséhez tartsátok szem előtt ezt: - Én (a zsebedben) kihívlak Téged (aki többet tudsz, mint ma egy véletlenszerű múzeum) hogy vizsgáld meg Banksyt ezen a kijelzőn (melynek segítségével eljuthatsz a Louvre-ból a Gulbenkian-ba egy érintéssel), majd ezután barangolj az utcákon, a jegy nélküli múzeumban. Artur Deus Dionisio