Emily Carr
Emily Carr kanadai festő és író volt, akinek munkásságát jelentős mértékben befolyásolta és ihlette az Észak-Amerika északnyugati partvidéken élő őslakosok kultúrája. Bár a kanadai festők közt elsőként tette magáévá a modernista és posztimpresszionista irányzatok stílusát, sokáig nem ismerték el őt. Késői éveiben a tájképek – elsősorban erdőábrázolások – kerültek előtérbe az indián ihletésű témákkal szemben. Carr íróként a Brit Kolumbia-i hétköznapok egyik első krónikásának számít.
A Kanadai Enciklopédiában mint "kanadai ikon" szerepel. Fiatal éveiben San Franciscóban és Londonban szerzett művészi képzést, az ezek után készült Totem sétány Sitkában Carr festői képességeinek magas szintjét tükrözi. Ezt a fontos – bár idegenül ható – művet alaszkai útja során alkotta, ahova magával vitte testvérét, Alice-t is. Életének ellentmondásos időszaka volt ez: miközben az indián kultúra egzotikumait, "furcsaságait" kutatta és gyűjtötte, meg kellett küzdenie saját kultúrája stilisztikai és koncepcionális hagyományaival. 1907 és 1910 között Carr őslakosokat ábrázoló festmények sorozatát készítette: munkái falvakat, azok lakosait, totemoszlopokat, építményeket, és esetenként portrékat tartalmaznak. A vízfestékkel készült Totem sétány Sitkában mind színhasználatában, mind stílusát és kompozícióját illetően Carr művészi képzésének hagyományait vonultatja fel. Tlingit és haida őslakosok totemoszlopait ábrázolja, melyeket eredeti helyükről kiemelve az 1904-es St. Louis-i világkiállításon mutattak be, majd egy új emlékparkban helyeztek el. A Totem sétány Sitkában fordulópont – egyfajta megvilágosodás – Carr életében: itt, Sitkában döntötte el (valószínűleg Theodore J. Richardson amerikai festő bátorítására), hogy tovább folytatja a totemoszlopok és az őslakosok falvainak dokumentálását.
Holnap újra találkozunk!