Emily Carr egy kanadai művész és író volt, akit erősen inspiráltak az északnyugati partok bennszülöttjei. Carr volt az egyik első festő Kanadában, aki egy modernista és posztimpresszionista festői stílust vett fel, és élete késői szakaszáig nem részesült széles körű elismerésben műveiért. Ahogy érettebb lett stílusa, festményei elmozdultak az őslakos témáktól a tájképek, különösen az erdei jelenetek felé. Íróként Carr volt a Brit Kolumbiában való élet egyik legkorábbi krónikása.
Bár a Hetek csoportja (Algonquin iskola), különösen Lawren Harris is befolyásolta, Carr egy egyedi tájképfestési stílust dolgozott ki, ami elválasztja kortársaitól. Kezdetben a nyugati part indián falvai és totemoszlopai vonzották témákat tekintve, ám az 1930-as években Carr egyre gyakrabban ábrázolta az érintetlen tájakat. A Metchosin - ami a Vancouver sziget egyik kerületének neve - két olyan jelenséget is ábrázol, ami központi jelentőségű munkájában: az erdőt és az eget. Carr felfogása szerint a természetet átjárja az isteni, ezt az ötletet pedig az kommunikálja, hogy a fákat úgy ábrázolja, mintha az ég felé nyúlnának és bele örvénylenének. Szó szerint saját magába fonódva Carr természeti világa egy sorozatnyi hullámzó mozgáson keresztül tárul elénk, nem pedig statikus tárgyak gyűjteményeként.