Énekek éneke IV

129 évvel ezelőtt ma született Marc Chagall. Orosz-francia művész volt, aki számos jelentős művészeti stílushoz kötődött, és szinte minden művészeti ágban alkotott, beleértve a festészetet, könyvillusztrációt, ólomüvegeket, színpadi díszleteket, kerámiákat, gobelineket és képzőművészeti nyomatokat. 

Michael J. Lewis művészettörténész szerint két alapvető okból híres: mint a modernizmus úttörője, és mint jelentős zsidó művész. A modernizmus "aranykorát" Párizsban élte meg, ahol szintetizálta a kubizmus, a szimbolizmus és a fauvizmus művészeti formáit, a fauvizmus hatása pedig átadta helyét a szürrealizmusnak. Stílusának ezen szakaszaiban mégis a leghatározottabban zsidó művész maradt, akinek munkája egy hosszú ábrándozás a szülőfalujában, Vitebskben való életről. "Amikor Matisse meghal," jegyezte meg Pablo Picasso az 1950-es években, "Chagall lesz az egyetlen olyan festő, aki megérti, mit is jelent a szín valójában." 

Chagall ezt a művet 1958-ban festette, része az Ótestamentumi illusztrációinak. Az Énekek éneke IV címet viseli, A Biblia azonos című könyvének negyedik fejezete után. A könyv egy erősen szimbolikus dalok sorozata egy menyasszonyról és egy vőlegényről. Ennek a fejezetnek az első verse részben így hangzik “A hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gilead dombjairól száll alá.” (Ez egy bók volt, ha nem tudnátok.) A bibliai szöveg sehol sem említ repülő lovakat, kék arcú hárfásokat, vagy fejjel lefelé fordított madarakat — ez Chagall. Nem a dalban leírt metaforák ábrázolására törekszik, hanem a versek szellemét ragadja meg. Költészet sugárzik a lebegő fantasztikus alakokból, a természetellenes meleg színekből, és a lehetetlen égi elrendezésből.