Önarckép

Rembrandt 1606-ban ezen a napon született - szóval 410 évvel ezelőtt! Általánosságban az európai művészet egyik legnagyobb festőjeként és grafikusaként tartják számon, és a holland történelem legjelentősebb festőjeként. A művészethez való hozzájárulása a nagy gazdagság és a kulturális teljesítmény olyan időszakában történt, amelyet a történészek a holland aranykornak neveznek. A holland aranykor festészete, bár sok tekintetben ellentétes volt az Európában uralkodó barokk stílussal, rendkívül termékeny és innovatív volt, és fontos új műfajokat hozott létre a festészetben.

A portréfestőként már fiatal korában sikereket elérő Rembrandt későbbi éveit sajnos személyes tragédiák (gyermekei és felesége, Saskia halála) és anyagi nehézségek jellemezték.

Önarcképei egyedülálló és intim életrajzot alkotnak, amelyben a művész hiúság nélkül és a legnagyobb őszinteséggel méri fel önmagát. A mai rendkívüli önarcképen Rembrandt közvetlen tekintete megragadja figyelmünket. Az idő és a tapasztalat hatása rá van írva az arcára, ahol megdöbbentő tárgyilagossággal fedezte fel az öregedő bőr finom színeit és textúráit.

A művész több mint nyolcvan festményt, metszetet és rajzot hagyott hátra magáról, amelyek megörökítik megjelenését egész pályafutása során, és visszaadnak valamit változó sorsából. Rembrandt van Rijnnél magasztosabb és áthatóbb személyes testamentumot egyetlen művész sem hagyott hátra. Ezek a művek a személyes válságok közepette is figyelemre méltó alkotói energiáját igazolják.