A mai alkotást egyik felhasználónk javasolta. Ennek több okból is nagyon örülök: egy női művész alkotása — mindig vágyunk női művészekre!; kanadai — Európán és az Egyesült Államokon kívülről keresünk alkotókat; és be kell vallanom, hogy még sosem hallottam róla :) Szóval Lynda, köszönjük szépen! És kérlek, ne felejtsétek el, hogy ha egy adott művészt szeretnétek látni a DailyArt-ban, mi mindig nyitottak vagyunk a javaslatokra - csak küldjetek egy emailt a [email protected]-ra.
Helen Galloway McNicoll kanadai impresszionista festő volt, Ontarióban született és Montrealban nőtt fel, gazdag felső-középosztálybeli családból származott. Kétéves korában skarlát lázba esett, amitől élete hátralévő idejére megsüketült. Családja, azzal a szándékkal, hogy Helen a társaság teljes körű tagja maradjon, magántanárokat hívott, hogy megtanítsák szájról olvani, valamint oktatást és zongoraleckéket is kapott. Helen korai élete bár kissé korlátozott volt, nem volt elszigetelt. Tanárai mellett tagja lett egy helyi siket közösségnek. Magánoktatásának és szájról olvasási képességeinek köszönhetően felnőtt korában művészeti iskolákba járhatott korának többi fiatal művészével együtt.
Művészeti tanulmányait a montreali AAM, Montreali Művészeti Egyesület művészeti osztályaiban kezdte, ahol két évig tanult. Montrealból Helen Angliába utazott, hogy tanulhasson néhány, az akkoriban ott működő kiemelkedő és kísérletező művészeti iskolában. Anglia után Helen rövid ideig Franciaországban élt, hogy formálisabb oktatásban részesüljön a vizuális művészetekben. A Franciaországban töltött idejében ihletet kapva nyitott egy kis műtermet, ahol folyamatosan festett. Aztán 1906-ban Helen visszatért Angliába, hogy a Cornwall állambeli St.Ives-ben a Julius Olsson Táj- és Tengerfestő Iskolában folytassa művészeti tanulmányait. Ez az iskola volt az a felszabadító szellem, ami egy másik kanadai impresszionistának, Emily Carrnak is segített abban, hogy megtalálja a boldogságot és beteljesedést a művészetében — ahogy Helen McNicoll is megtalálta a sajátjában. Helen McNicoll 35 évesen halt meg.
Nagyon szeretem a Cseresznye idő című képet, amit ma mutatunk be. Megvan benne a nyári napok ártatlansága, nyugalma és öröme, amire a felnőttek emlékeznek gyermekkoruk nyári napjaiból.