A halász kunyhója

Harald Oskar Sohlberg egy norvég neoromantikus festő volt, részben a Rondane hegyeiről és Røros város ábrázolásáról ismert. Sohlberg azt írta, hogy az alakja tudattalanul tört elő a táj első tudatából. Az ég és föld különböző textúrája azt az érzést adta neki, hogy súlyos és biztos talajon áll és onnan néz a határtalan űrbe. A táj első tudatosulásának tulajdonítja az egyszerű formákat és nagyszerű vonalakat a képen. A kiindulási pont egy személyes élmény volt. Ezáltal a művész élménye a témáról megelőzte a képet. Sohlberg elfoglalt volt a kézzelfogható helyi tájjal amely körülvette őt és az arra való érzelmi reakciójával. Maga a hely érzelemmel telivé vált. A festmény rendeltetése szerinte az volt, hogy kifejezze az érzelmeket. Ez lehetett magányosság, reális vagy melankólia. Lehet szándékos vagy megőrzött ha szükséges. A téma milyensége és a művész természettel való párbeszédének megfelően kellene kialakítani. Mert a fénykép kötött a megfigyelt valóság által. Sohlberg kegyelettel adózott a valóságnak azáltal, hogy természethűen ábrázolta. De a tekintete magában hordozza az örökségét a kép formuláknak, melyek átalakították és adaptálták a természetet. Olyan művész volt, aki ritkán húzott egy ecsetvonást a vásznon mielőtt a képzeletében tisztán megjelent a kép előtte. Mint művész, helyettesítő néző volt. Számára a saját élménye és értelmezése volt érdekes, tekintet nélkül arra, hogy mennyire tűntek természethűnek a képei. Ez a festmény az egyik felhasználónk által lett javasolva.