Albaydé

Albaydé-t Victor Hugo "A kígyó töredékei" című verse ihlette. A makulátlan kivitel, az éles vonalak és a szolid paletta Alexandre Cabanel Albaydé-ját az akadémiai kiválóság középpontjába helyezi. Cabanel valóban az utolsó lelkes akadémikusok egyike volt, aki eltökélten fenntartotta az Akadémia szigorúságát és hierarchiáját, szemben a radikális kihívásokkal, amelyet többek között Gustave Courbet jelentett. Cabanel nem engedélyezte Édouard Manet-nek és sok más festőnek sem, hogy 1863-ban kiállítsák műveiket a Szalonban, ami végül az Elutasítottak szalonjának létrehozásához vezetett. Az impresszionizmusnak is nagy ellenzője volt. Nos, senki sem tökéletes.

A versben Victor Hugo "Albaydé szép őzike szemei" után sóvárog. Cabanel sokat köszönhetett Ingres vontatott aktjainak, így Albaydé letargikus alakját a vizuális élvezet tárgyaként és egyben allegóriaként ábrázolta. Albaydé egy triptichon részeként készült, amelynek témája az ifjúságból a felnőttkorba való átmenet bizonytalansága volt. Albaydé a félresiklott fiatalkori ártatlanságot ábrázolta. Lenyűgöző, hogy csábító, bár zilált külsejű, keleti kurtizánként ábrázolják, egy olyan térben, amely az iszlám társalgóra, a háremre és az ópiumbarlangra utal.