Madge Tennent
A mai festményt az Isaacs Művészeti Központnak köszönhetően mutathatjuk be - köszönjük! <3
A Csendes-óceán paradicsoma (Paradise of the Pacific) című újság számára írva 1944-ben Madge Tennent csak nem teljesen felidézte ezt a festményt, hogy leírja a kedvenc hawaii témáit: "Még a beburkoló holoku sem tudja elrejteni a vékony csuklókat, a behajtott kecses ujjakat és még a legnagyobb lei nők oszlopos karját sem. A felemelt karjai, a vágyakozó karjai, a parázs-szerű ragyogása a napsütötte bőrének mind egy örök és királynői ajándékai a köztiszteletben álló szakmák egyikének a szigeten, melyen a világ legszebb emberei találhatók meg." A művész élénk prizmáján keresztül kifejezve, ezek a testi tulajdonságok körülírják Lei Fantasia Királynőt, a hatalmas megtestesülését (szószerint és fogalmilag egyaránt) a hallgatólagos erőnek és békés nemességnek, melyet Tennent igyekezett megragadni csaknem öt évtizeden át.
Egy kritikus egyszer elnevezte Tennent munkásságát mint a "ritmus a körben" kifejezése, egy megfigyelés mely határozottan megerősítésre kerül ebben a falfestmény méretű festményen. Az örvénylő ecsetvonások, színek és formák kialakítják a ceremónikus hódolatot a nosztalgikus líraiság és misztikus arányok iránt, Hét telt idomú lei-készítő nő kering a fenséges központi alak körül, felügyelve őt ahogy befonják a frangipánit és tubazsát az illatos virágláncokba, mely világszerte ismert szimbólumává vált Hawaiinak. A névadó királynőjük úgy tűnik, mintha kiugorna az őt körbevevő hullámzó hawaii virágfüzérből, mint ha ő is egy virágzó virág lenne. Valahogy ő vált a lei lényegévé, az "aloha" testi megtestesülésévé.
Ez a könnyed kölcsönhatás a nőiesség és természet között visszatükrözi Tennent meggyőződését, miszerint a hawaii nők voltak a sziget szellemiségének legtisztább megnyilvánulásai. Egy bizonyos misztikus felsőbbrendűséggel észlelte őket, mely megjelenik a kompozícióban és a címben egyaránt ennek az éteri műnek. Merriam-Webster a "fantasia" kifejezést úgy definiálta, mint a "mű, melyek a művész képzeletbeli barangolása határtalan" és Tennent barangolása egy távoli, felfedezetlen partján az alakok reprezentációjának csúcsosodott ki, ahol a bőség és vonzás összeolvad. Habár a nemzetközi kritikusok hamar jutalmazták az utazását, számos megdöbbent helybéli olyan messze ment, hogy "rettenetes esztétikai véget jósoljanak" a karrierjének. Felváltva zavartan és jókedvűeb Tennent később vidáman felidézett egy alkalmat, mikor a nőinek húsos karjáról szóló heves vita a közösségi vacsorát hirtelen befejezésre kényszerítette.