A Louvre galériája

Samuel F. B. Morse amerikai festő és feltaláló volt, aki a Yale Egyetemen végzett, majd az angliai Királyi Akadémián tanult festészetet. Különösen Michelangelo és Raffaello művészete érdekelte, ezért alaposan tanulmányozta műveiket.

1830-1832 között Morse Európába utazott, hogy továbbfejlessze festői képességeit, és megállt Párizsban, ahol megfestette "A Louvre galériájá"-t; ez a nagyméretű, 6' x 9' col nagyságú, olajjal vászonra festett kép a Louvre 38 leghíresebb festményének miniatűrjét tartalmazza, köztük Veronese, Tintoretto, Caravaggio, Tiziano, Jouvenet, Murillo, Poussin, Vernet és Reni műveit. Morse számos érdekes figurát szerepeltetett a festményén, köztük saját magát középen, amint lánya, Susan válla fölött nézi, amint fest. Egy nőt is látunk, aki egyedül fest a festőállványnál, feltehetően néhai feleségét, Lucretia Pickeringet, a sarokban pedig James Fennimore Cooper író áll, aki a lányának, egy művészeti hallgatónak gesztikulál, miközben a felesége nézi (Morse azt remélte, hogy Cooper családjának szerepeltetése a festmény megvásárlására ösztönzi majd, de ez a csel sajnos nem vált be). Richard Habersham, egy portréfestő, Morse egykori lakótársa az előtérben lévő festőállványnál szorgalmasan fest egy tengeri tájképet, a hosszú előszobából pedig Horatio Greenough, egy szobrász lép ki, akivel Morse Párizsban ismerkedett meg, és aki később George Washington kolosszális márvány emlékművét készítette. Egy nőt és egy gyermeket is látunk, akik háttal állnak nekünk, és úgy tűnik, hogy Bretagne-ból, egy Párizson kívüli vidéki régióból származnak; ez arra emlékeztet, hogy a Louvre minden társadalmi rétegből érkező ember számára nyitott volt. A festményt Amerikába való visszatérésekor fejezte be azzal a szándékkal, hogy e figyelemre méltó festmény megtekintéséért 25 centet kérjen el minden látogatótól. Abban az időben az Egyesült Államokban nem voltak olyan múzeumok, amelyekben olasz vagy francia reneszánsz remekműveket mutattak volna be, így az volt a szándéka, hogy az amerikai közönséget oktassa.

A New York Mirror 1883-ban a festmény megtekintése után így írt: "Itt ragyog egyetlen nagyszerű konstellációban e nagy nevek kiváló áradata, amelyeknek az a rendeltetése, hogy addig éljenek, amíg a festészet művészete létezik". A nézőközönség azonban nem volt ennyire lelkes a festményért, és elutasította azt. A festményt végül a kért ár feléért adták el. Morse csalódott festői képességeiben, ezért egy másik projektbe fogott, amely maradandó örökségének bizonyult, a távíróba. Morse találta fel ugyanis a távírót és a Morse-kódot, ami jelentős teljesítmény, mert lehetővé tette a transzatlanti kábel lefektetését 1858-ban, és nagyban befolyásolta a mexikói-amerikai háború és az amerikai polgárháború kimenetelét is.
 - Heidi