Bábszínház

Picassóhoz hasonlóan Klee is egyszerű, modern kifejezési módokat keresett. De ellentétben Picassóval, akit a "primitív" szobrászat varázslatos varázsa nyűgözött le, Klee a művészet eredeti forrásait saját gyermekrajzaiban fedezte fel. Kezdetben óvatosan közelítette meg a forma redukcióját. Későbbi éveiben szándékos naivitást fejlesztett sajátos kifejezésmódjává.

A "Bábszínház" című akvarelljén a színház a gyermekkor képzeletbeli színpadává válik. A lap első látásra váratlan mélységeket rejt; az élénk színű, csíkszerűen strukturált figurák fényes negatívként emelkednek ki a sötét háttérből, de mégis mintha ráírva maradnának. A földön fekvő bábu mintha észrevétlenül maradt volna, a jobb oldali kis egyszarvú makacsul lépked előre. A kép mondanivalójának kettőssége összhangban van a festmény technikai folyamatával; két önálló részből áll, és Paul Klee fekete akvarellel javította ki a hiányt. Az alsó rész a "Csendélet {{Kockával.}}" című lap töredéke, amelyet Klee a Munkakatalógusában a következő, 1923, 22 szám alatt jegyzett be. Így nézve a Bábszínház kettős padlójú színpaddá és vegetatív "alvilággá" válik." A mai remekművet a berni Zentrum Paul Klee-nek köszönhetően mutatjuk be, ahol március 12-ig látható a "Paul Klee és a szürrealisták" című kiállítás.

Ez az első átfogó feltárás Paul Klee és a szürrealista művészek kapcsolatáról az 1920-as és 1930-as évek Párizsában. A kiállítás számos szürrealista művész, köztük Max Ernst, Joan Miró, Hans Arp, Alberto Giacometti, André Masson és Salvador Dalí műveit vonultatja fel. Érdemes megnézni!