Fehér Medve Valemon király

Theodor Kittelsen norvég művész 1912-ben festette a Fehér Medve Valemon király (Kvitebjørn Kong Valemon) című alkotást. Kittelsen természeti festményeiről ismert, valamint mese és legenda illusztrációkról, különösen a Norvég Népmesékben (Norske Folkeeventyr, 1899) szereplőkről, melyeket a norvég folklórgyűjtő Peter Christen Asbjørnsen és Jørgen Moe gyűjtött. A képen egy tündérmesét láthatunk, melyen én, és sok más norvég gyermek felnőtt—a Fehér Medve Valemon király történetét.

Volt egyszer egy király, neki volt a legkedvesebb és legboldogabb lánya. Az egyetlen dolog, amire vágyott, az egy gyönyörű aranykoszorú volt. Ami nélkül örökké boldogtalan lenne. Egy nap találkozott egy hatalmas, fehér medvével az erdőben, aki éppen olyan koszorút viselt, melyről álmodott. A hercegnő beleegyezett, hogy elmegy vele, cserébe a koszorúért és a boldogságáért.

Minden este a koromsötétben a nagy fehér medve emberré változik és a hercegnővel tölti az éjszakát. Három éven keresztül minden évben születik egy gyönyörű lánya. De minden alkalommal a fehér medve elrohan a gyermekkel. Egy este a hercegnő gyertyát gyújt, hogy emberként lássa szeretőjét. Véletlenül egy csepp faggyú éri a homlokát. Dörmögve elmagyarázza, hogy nemsokára megszabadult volna egy gonosz boszorkány varázslata alól. De most el kell mennie a boszorkány birodalmába és feleségül kell vennie. Elrohan, de a lány megragadja a bundáját és felül rá, bár az ágak csúnyán megsebzik, mígnem annyira elgyengül, hogy leesik, és elveszíti őt a sötét erdőben.

A Valemon király megtalálásáért kűzdő hercegnő három idős asszonnyal találkozik, mindegyik három gyönyörű fiatal lánnyal van. A lányok mindhárman varázsajándékokkal segítik útját, és hamarosan eléri a boszorkányok birodalmát. Ott a fiatal hercegnő elcseréli ajándékait a boszorkánnyal, így végre újra eljut Valemon királyhoz.

Azon a napon, amikor a királynak feleségül kellett volna vennie a boszorkányt, csapdát állítottak neki, így a gonosz boszorkány mély szakadékba esett és soha többé nem látták.