Egy öregasszony ('A csúnya hercegnő')

Az Egy öregasszony valószínűleg az egyik legszebb ronda festmény, amit valaha készítettek! Elnézést az oximoronért, bár a hölgyet elég bortasztó nézni, de maga a festmény az északi reneszánsz művészet olajfestményeinek példája. Metsys ezt a szokatlan témát igazsággal és bujasággal festette, egy, a fiatalkori divat szerint öltözött idős hölgyet ábrázolva, aki romanikus mozdulattal egy rózsabimbót nyújt. Lehetne ez egy a korához nem illendően viselkedő idős nő szatirikus ábrázolása, de szerencsére ebben a konkrét esetben ő nem egy valós személy: kétségtelen, hogy Metsys pályafutásának egy bizonyos pontján látott és rögzített valakit ezzel a megjelenéssel(nem tudva, hogy a csontokat deformáló Paget-kór okozza), de nincs feljegyzés arról, hogy egy arisztokrata hölgy pontosan megfelelt volna ennek a leírásnak, így valószínűnek tűnik, hogy rajzokat készített valakiről, aki ebben az állapotban volt, majd különlegesen felöltöztette a festményhez.

Az általa létrehozott személy nevetséges és szomorú is egyszerre. Itt egy rendkívül kevéssé kívánatos, idős hölgy azt sugallja, hogy szerelmet keres, és korszerűtlen öltözetét, torz vonásait és ráncos bőrét figyelve nehéz nem vigyorogni egy kicsit, elvégre ki szeretne randizni vele! Mégis, tényleg nevethetünk-e rajta anélkül, hogy az előítéleteink visszatükröznének minket? Hirtelen ráébredünk, hogy a művész szándékosan kellemetlen érzést kelt bennünk, hogy megmutassa, mi magunk sem vagyunk teljesen csúfságok nélküliek.

Valóban az egyik legszerencsétlenebb nőnek kellett lennie aki valaha élt: a Paget-kór nemcsak feltűnően ritka, de ritkán érint ötven év alattiakat, nőket pedig még kevésbé. A tények ismeretében úgy gondolom, hogy a mai néző jobban szimpatizál a hercegnővel, de a reneszánsz elme kevésbé volt megbocsátó, így az is elgondolkodtató, hogy vajon Metsys álmodott-e valaha arról, hogy a kegyetlentől és gúnyostól eltérő szemüvegen keresztül nézik majd.

- Sarah