Tabernákulum

Egykor ez a tabernákulum adott otthont az Eucharisztiának, a szent seregeknek, melyek Jézus Krisztus lényegi jelenlétét jelentik a katolikus hit szerint. A tabernákulum sarokpaneljeit úgy tervezték, hogy hasonlítson a vörös és zöld porfírra, az ősi kőre, mely egyetlen egyiptomi bányából származik és melyet szinte lehetetlen kivájni. Amikor a középkorban a bánya helye és a kitermelés módja elveszett, szinte felbecsülhetetlen értékű anyaggá vált. A művész itt erre az ősi kőre hivatkozva hangsúlyozza a tabernákulum fontos funkcióját. Az angyalok Andrea della Robbia munkáinak jellegzetes kecsességét és naturalizmusát tükrözik, nehéz drapériájuk pedig az ókori Görögországból származó hagyomány könnyed megfogalmazása. A tabernákulum továbbá megidézi az ószövetségi frigyláda ikonográfiáját, melyet két kerub szegélyez.

Andrea nagybátyja, Luca della Robbia egy egyedülálló, páratlan eljárást fejlesztett ki itt a terrakotta szobrok üvegezésére, mely megkülönböztette őt a 15. század többi művészétől. Ez magában foglalta a szobor többszöri kiégetését, hogy a festék összeolvadjon az agyaggal, biztosítva a tartós színt. Ezzel az eljárással a szobrokat kívülre is el lehetett helyezni és a színek nem fakultak ki. A festék máza olyan pezsgő fényt adott, amitől a kerámiák áhított díszeivé váltak a toszkán kerteknek és templomoknak. Mivel ezt a misztikus technikát csak Andrea és a Della Robbia műhely ismerte, Della Robbia munkái általában aláírás nélkül maradtak. Miért írnál alá egy olyan művet, melyről mindenki tudja, hogy a tiéd?

A tabernákulum a “Della Robbia: Színes szobrászat a reneszánsz Firenzében” című kiállítás része és a washingtoni National Gallery of Art-ban volt látható az idei év első felében 

- Patti Sanders