Carl Gustav Carus
Azon felül, hogy orvos és filozófus, Carl Gustav Carus egy német romantika kori festő is volt. Legnagyobb részt autodidakta módon tanulta a szakmát és a tájképek festése iránti szeretete számos Európán keresztüli utazásán alapult Franciaországban, Olaszországban, Skóciában és Angliában.
A Kilátás a Nápolyi-öbölre című festményt akkor készítette Carus, amikor a Castel dell'Ovo-ban szállt meg, egy kastélyban a Nápolyi-öbölben, Olaszországban. Egyértelmű, hogy Carust romantikus lelkesedés fűtötte, mikor ezt a művet festette. Olyan, mintha a szobájában állnánk és kinéznénk a részben nyitott ajtón. Egy magányos gitárt látunk, az ajtónyílás leselkedő árnyékát, egy ködös, kék tájat a távolban és a kifelé nyíló ajtót, melyek magával ragadják a nézőt és megmutatják, hogy Carus mit akart éreztetni velünk a festménnyel. A komor, kevéssé megvilágított szoba szimbolikusnak tűnik a végtelen tájjal kontrasztban, és arra ösztönöz minket, hogy kalandokat keressünk a tengeri tájban. A táj szépségével kapcsolatos érzelmei nyilvánvalók, miként Carus állítólag kék messzeségként foglalta össze ezt a kilátást.
- Alexander Smith