Vízvezeték Marlyban

Alfred Sisley 1874-es festményén a francia királyi múlt emléke, a Párizs külvárosában található Marly-le-roi-nál lévő vízvezeték fenségesen emelkedik a ragyogó őszi égbolt elé. A XVII. században épült egy bonyolult vízvezetékrendszer részeként, amelynek célja a Szajna vizének szivattyúzása és szállítása volt, hogy a király kertjeinek díszes vízeséseit és szökőkútjait Château de Marly-ban és Versailles-ban ellássa.

A festmény készítésének idején már körülbelül egy évtizede nem működött, de továbbra is vonzotta a turistákat. Sisley azonban csak egy magányos lovast ábrázol - a helyi milícia tagját -, aki úgy halad el, mintha nem venné észre a tornyos építményt. Jelenléte az elszigeteltség és az elhanyagoltság hangsúlyozására szolgál, mivel a vízvezetéket mintha lassan elfoglalná a táj, amelybe beágyazódott. Sisley elsősorban a tájképeknek és faluképeknek szentelte magát, nem pedig a modern párizsi élet és a szabadidős tevékenységek képeinek, amelyek barátait és impresszionista társait, Pierre-Auguste Renoirt és Gustave Caillebotte-ot lenyűgözték. Sisley Louveciennes faluban élt, és a Marly-vízvezeték könnyű sétával elérhető volt a házától. Ez az egyetlen kép, amelyen közelről, elszigetelten, mint önálló téma látható. Sisley a jelenet vizuális tisztaságára összpontosít, a fény, a színek és a formák harmóniáját teremtve. Úgy tűnik, hogy nem csupán a vízvezeték a témája, hanem az a mód, ahogyan az ember alkotta építmény szilárdsága ellentétben áll a körülötte lévő, állandóan változó természettel, és ugyanakkor alá is ássa azt. Gyors és változatos ecsetkezelése a csillogó mulandóság érzetének megteremtésével fokozza ezt a benyomást.